| A  februári versenyforduló  győztese: Őfelsége, a Halál Teljes csend a nézőtéren… Füst lebeg a színpad felett… Ekkor Lucheni így szól (s nem kiabál): Őfelsége, a Halál. Hosszú és fekete hajú Alak, aki magas, karcsú Jelenik meg szemünk előtt; Látszik, hogy nem közülünk jött. Ő nem ember, sőt több annál: Mindenek ura, a Halál. Szemében távolba révedő tekintet, Talán észre sem vesz minket… Szerelemről beszél… kinek? Nekünk, vagy csak Lucheninek? Vagy magának? Nem tudjuk meg, De mindegy: nem ez a lényeg. Ezután nem sokkal később Egy lányt nézve látjuk meg őt. Lucheni szerint „…ez a szerelem”. De hiszen az lehetetlen! Hiszen a Halál nem ember, Mégis emberi érzelem Ejtette rabul s játszik vele Csupán bábként: kényére-kedvére? Maga a Halál sem érti… Hogy ő bárkit megszeretni?! Soha nem fordult még elő, S mégis: az érzelem mint heves hő Járja át Lényének minden zeg-zugát. Szenved tőle, ám legyőzi Heves vágyát; és nem viszi Magával a szeretett lányt, Akit a Sors - úgy érzi - neki szánt. Vár a sorára, és tudja:  A lányt ő még meg nem kapja… Még… de kezében összefut minden lánc, S tudja: néki jár a Haláltánc. Az ezek utáni évek Az ő szemében csak percek. A lányból lett nőt gyakran kísérti S mondja neki: sorsát el nem kerülheti, Előbb vagy utóbb övé lesz, De a nő sohasem enged. Az Élet csapásokkal sújtja a nőt, Az örök harcost, a menekülőt… Végül fiát elragadja a Halál, S ekkor a nő kétségbeesésbe száll. Megváltásnak tekintené a Halált, Aki most (szinte pofonként) visszavág: Akkor viszi magával a nőt, Amikor elérkezettnek látja az időt. Az idő pedig nem kegyetlen: Olasz anarchista képében Elveszi a nő életét, Aki így a Halálhoz tér. Az anarchista Lucheni Eztán nem fog soká élni… Ezalatt a Halál és a nő léte Egy boldog csókban forr össze…   Írta:Mimi Persze a többi vesenyző munkája is nagyon szép volt! Köszönöm a munkátokat! Az áprilisi versenyforduló részleteiről a Verseny menüpont alatt olvashattok! Jó munkát mindenkinek,és sok sikert... Beaone |