A februári versenyforduló győztese:
Őfelsége, a Halál
Teljes csend a néz őtéren…
Füst lebeg a színpad felett…
Ekkor Lucheni így szól (s nem kiabál):
Őfelsége, a Halál.
Hosszú és fekete hajú
Alak, aki magas, karcsú
Jelenik meg szemünk el őtt;
Látszik, hogy nem közülünk jött.
Ő nem ember, sőt több annál:
Mindenek ura, a Halál.
Szemében távolba réved ő tekintet,
Talán észre sem vesz minket…
Szerelemr ől beszél… kinek?
Nekünk, vagy csak Lucheninek?
Vagy magának? Nem tudjuk meg,
De mindegy: nem ez a lényeg.
Ezután nem sokkal kés őbb
Egy lányt nézve látjuk meg őt.
Lucheni szerint „…ez a szerelem”.
De hiszen az lehetetlen!
Hiszen a Halál nem ember,
Mégis emberi érzelem
Ejtette rabul s játszik vele
Csupán bábként: kényére-kedvére?
Maga a Halál sem érti…
Hogy ő bárkit megszeretni?!
Soha nem fordult még el ő,
S mégis: az érzelem mint heves h ő
Járja át
Lényének minden zeg-zugát.
Szenved t őle, ám legyőzi
Heves vágyát; és nem viszi
Magával a szeretett lányt,
Akit a Sors - úgy érzi - neki szánt.
Vár a sorára, és tudja:
A lányt ő még meg nem kapja…
Még… de kezében összefut minden lánc,
S tudja: néki jár a Haláltánc.
Az ezek utáni évek
Az ő szemében csak percek.
A lányból lett n őt gyakran kísérti
S mondja neki: sorsát el nem kerülheti,
El őbb vagy utóbb övé lesz,
De a n ő sohasem enged.
Az Élet csapásokkal sújtja a n őt,
Az örök harcost, a menekül őt…
Végül fiát elragadja a Halál,
S ekkor a n ő kétségbeesésbe száll.
Megváltásnak tekintené a Halált,
Aki most (szinte pofonként) visszavág:
Akkor viszi magával a n őt,
Amikor elérkezettnek látja az id őt.
Az id ő pedig nem kegyetlen:
Olasz anarchista képében
Elveszi a n ő életét,
Aki így a Halálhoz tér.
Az anarchista Lucheni
Eztán nem fog soká élni…
Ezalatt a Halál és a n ő léte
Egy boldog csókban forr össze…
Írta:Mimi
Persze a többi vesenyző munkája is nagyon szép volt!
Köszönöm a munkátokat!
Az áprilisi versenyforduló részleteiről a Verseny menüpont alatt olvashattok!
Jó munkát mindenkinek,és sok sikert...
Beaone | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
